„A gyerekek közt sok új barátság született, és meghívtak bennünket is a Fekete István iskolába, hogy együtt ünnepeljük az Összetartozás napját. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy részt vehettem ezen a felejthetetlen utazáson és új barátokat ismertem meg a kollégákban. Köszönettel: Sztojka István”

Felvidék – Szlovákia
2023.04.17-20.
Beszámoló

Előkészület:

„A Határtalanul program szlovákiai útjára a XXIII. Kerületi Fekete István Általános Iskolából kapott meghívást a XXIII. Kerületi Mikszáth Kálmán Általános Iskola. Így a Mikszáthból 5 hetedik osztályos tanulónak és egy kísérő pedagógusnak nyílt lehetősége, hogy részt vegyen az április 17-től április 20-ig tartó utazáson. Eredetileg a történelem tanárnő lett volna a kísérő tanár a Mikszáthból, de mivel egy sajnálatos baleset miatt betegállományba került, így nekem (Sztojka István) ajánlották fel a lehetőséget, amit némi gondolkodás után el is fogadtam. Én angoltanárként dolgozom az iskolában és a hetedikeseket is oktatom. A résztvevő tanulókat az iskolavezetőség választotta ki a jelentkezők közül, 2 lányt és 3 fiút.

Néhány héttel az utazás megkezdése előtt egy előzetes egyeztetésen vettünk részt a Feketében, ahol nagy szeretettel fogadtak minket. Az egyeztetésen megismertük az útvonaltervet, kaptunk térképet, programleírást minden egyes napról, cucclistát, hogy milyen holmikat csomagoljunk az útra, és felvettek minket egy közös facebook csoportba, ahol folyamatosan tartottuk a kapcsolatot az utazás előtt. Mindenki izgatottan várta az utazás megkezdését.”

A Feketében két előzetes órát tartottunk. Az egyik témája a Felvidék, Szlovákia földrajza, a hegységek kialakulása és azok kőzetei, az útvonal és ’állomáshelyeink’ volt. A másik óra tematikája a Felvidék történelme, amely összefonódott és Magyar Királyság szervesen része volt, valamint programjaink színhelyének fontossága ill. tudnivalói.

A XXIII. Kerületi Fekete István Általános Iskolából 23 tanuló és 3 kísérőtanár vett részt a Határtalanul programban. Így összesen 28 diák és 4 tanár.

Indulás:

A busz a Fekete István iskolához ment először.

’Elérkezett az indulás napja. Reggel hét óra után nem sokkal találkoztunk a Mikszáth-os tanulókkal Soroksár Hősök terén, ahová a megbeszéltek alapján nemsokára megérkezett az autóbusz a Feketéből. A Fekete István Iskolából 23 tanuló és 3 kísérő pedagógus vett részt az utazáson. Hozzájuk csatlakoztunk. A gyerekek elbúcsúztak a szüleiktől, bepakoltuk a csomagokat és felszálltunk a buszra. A buszon volt elég hely, hogy egymás közelében tudjunk leülni. Egy tapasztalt buszvezetővel indultunk útnak, aki már több határtalanul programon is részt vett.’ (Sztojka István)

Első nap:

Salgótarjánon keresztül haladtunk a szlovák határ felé, ami Somoskőújfalunál található. A határon simán áthaladtunk és csak a szlovák útitáblákból vettük észre, hogy már Szlovákiában vagyunk. A kényelmes autóbuszon gyorsan telt az idő, nem unatkoztunk, elkezdődött az ismerkedés, beszélgettünk, és a változatos tájban gyönyörködtünk. Magas-Tátra, Poprád útirányba haladtunk, és, ahogy egyre magasabban jártunk az idő zordabbá vált a táj pedig egyre vadregényesebb lett. Az utazás elég hosszúra nyúlt és mi is egyre jobban elfáradtunk. Végül megláttuk a Magas-Tátrát a buszablakból és a látvány mindenkiből katarzis élményt váltott ki. Poprád mellett Tátralomnicon is megálltunk megtekinteni a Tátrai Nemzeti Park Múzeumot, ahol betekintést nyerhettünk a Tátra élővilágába, és a tátrai őslakosok kultúrájába. Ótátrafüreden megtekintettük a híres Grand Hotelt, és a Csorba-tó felé vettük az irányt. Megnéztük a legmagasabban fekvő vasútállomást, a Csorba-tónál pedig hógolyót dobáltak a gyerekek a fagyott tó jegére. Szlovákiai kísérőnk közvetlen kedves ember volt, aki nagyon tájékozott volt és minden kérdésünkre válaszolt. Sötétedéskor értünk Várhosszúrétre, ahol bőséges vacsorával vártak minket a szálláshelyünkön.

2. nap:

Másnap a reggeli után meglátogattuk a helyi iskolát, ahol csak alsó tagozat működött és 12 tanuló volt az iskola egyetlen osztályában, az elsősök és a negyedikesek is ugyanabban az osztályban tanultak, ezért minden elismerésem a tanító nénijüké. Itt a ’feketések’ kis műsort adtak kortárs költők ifjúságnak szóló verseiből. Átadtuk könyvadományainkat. Utána gyertyát gyújtottunk a várhosszúréti temetőben a II. világháborúban elesett magyar katonák kopjafájánál és elénekeltük a magyar himnuszt, mécsest gyújtottunk. Majd útnak indultunk. Krasznahorka vára mellett haladtunk el, a vár még távolról is csodálatosnak tűnt. remélem hamarosan újra látogatható lesz. Közben megálltunk az Andrássy-Mauzóleumnál, amit Andrássy Dénes építtetett a felesége Franciska tiszteletére, és a csoportunkban mindenkit meghatott az ő szerelmük. A 2. nap még két gyönyörű várost is meglátogattunk, először Besztercebányát és utána az UNESCO világörökségként számontartott Selmecbányát. Mindkét hely egy gyöngyszem ahová érdemes visszatérni és eltölteni néhány napot. Estére érkeztünk a szállásunkra, kellemesen elfáradtunk és sok élménnyel gazdagodtunk.

3. nap:

Meglátogattuk a Bajmóci várat, amely mindenkit lenyűgözött a stílusával. 52 termen és 340 lépcsőn át gyönyörködtünk a berendezésben, tapétákban, bútorokban. Megismerkedtünk a tivoli játékkal, egy 28 méter mély kút fenekével, mely a vár alatti cseppkő barlangba torkollik. A vár mellett felidéztük a Mátyás király hársfájához fűződő legendát. Majd a Trencséni vár következett, aminek a megmászása mindenkit próbára tett a csoportból. Szerelmesek kútja, toronymászás, jó hangulat és örömteli együttlét jellemezte ezt a várlátogatást is.

4. nap:

A legmozgalmasabb napnak ez a nap ígérkezett. A Gimesi Általános Iskola meglátogatásával kezdtük a napot, ahol ajándékokat adtunk a magyar tannyelvű diákoknak. Kellemes beszélgetést folytattunk néhány diákkal és pedagógussal. Elénekeltük iskolánk indulóját, majd közös fotó készítésével búcsúztunk el a gyönyörű, madárfüttyös és mókusokkal teli iskolától.Aztán Alsócsitáron megkoszorúztuk a Kodály emlékművet, és elénekeltük az „A csitári hegyek alatt” című népdalt, koszorúztunk és mécsest gyújtottunk, és itt mi kaptunk ajándékkönyvet a kedves Polgármester asszonytól. Azután Nyitrán meglátogattuk a püspöki székesegyházat, majd Pozsony felé vettük az irányt. Útközben megálltunk és megmásztuk a Dévényi várromot és gyönyörködtünk a kilátásban. Pozsonyba érkeztünk és megnéztük a felújított várat, majd átsétáltunk a koronázási Szent Márton-dómba. Végül pedig mindenki elkölthette a maradék pénzét a belvárosban egy szabadidős program keretében. A késő délutáni órákban rengeteg élménnyel gazdagodva indultunk haza, és a késő esti órákban értünk Soroksárra.

A szálláshelyeken minden este számba vettük a látottakat és hallottakat. A gyerekek ’útinaplót’ írtak összegezve a nap helyszíneit, a látottak és hallottak információit és a megélt élményeiket és benyomásaikat.

A helyszíneken és a napi utazások során motiváló és ’rögzítő’ jellegű kérdés-felelet játékot tartottunk, amelyekkel a tanulók még pontokat és kisötösöket szereztek. Az út végére többen tantárgyi nagyjegyeket szereztek.

Ez az út nemcsak összekovácsolta a gyerekeket, hanem barátságok alakultak ki, egyesek meg ’elmélyültek’. Számos élménnyel gazdagodtunk. A tanulók elmélyíthették és bővíthették a tanórákon szerzett tudásukat, de ami a legfontosabb, hogy megtapasztalhatták, hogy az országhatáron túl is laknak magyarok, akik nemcsak beszélik az anyanyelvüket, hanem ápolják azt és kultúránkat is, büszkék arra, hogy magyarok.

Útunk során rengeteg magyar vonatkozású emléket láttunk: emléktáblák, okiratok, magyar címer, magyar felirat, öltözékek, várak, szobrok, történelmi személyiségek képei, festményei árulkodnak arról, hogy egykor, az általunk bejárt vidék is, Magyarország volt.

Az utat utómunkák is követték illetve követik mint pl. az élménybeszámoló elkészítése.

„A gyerekek közt sok új barátság született, és meghívtak bennünket is Fekete István Iskolába, hogy együtt ünnepeljük az Összetartozás napját. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy részt vehettem ezen a felejthetetlen utazáson és új barátokat ismertem meg a kollégákban. Köszönettel: Sztojka István”

Köszönjük a szép élményeket és a lehetőséget!

Bereczkiné Gáti Zsuzsanna
Túri-Ősze Violetta
Parászka Zsolt Leventéné
Sztojka István

Képes beszámoló

cikkek

Iskolakóstolgató

Hófúvásos karácsonyon sulink termelt narancsot. S hogyha jő a narancsszüret, gyújtunk egy nagy örömtüzet, s harsány hangon harsogjuk a parancsot: parancsoljon karácsonyi narancsot! Kedves Szülők

Tovább »

Üzenet küldés